Az eggyé válás, a fúzió, az összeolvadás az egyik véglet, egy áthidalhatatlan szakadék másik oldalán szemlélni a másikat, a másik véglet. Mindkét véglet lehetetlenné teszi azt, amit communionnak hívunk, amiben együtt vagyunk, részt veszünk egy páratlan, egyedi “miben”, ami eléggé tágas ahhoz, hogy mindannyian szabadon önmagunk lehessünk és mégis harmóniában, mélyen együtt, nem egyedül.